Bölcsődekezdés: az 5 leggyakoribb szülői félelem – és amit jó tudni róluk

Közeledik az első bölcsődei nap, ilyenkor szoktuk a legtöbb kérdést kapni a szülőktől, hogy is lesz ez az új életszakasz az egész család életében...

Mi lesz, ha sír utánam? Hogyan fog elaludni nélkülem? Fog enni? Mikor menjek érte? És honnan fogom tudni, hogy jól érzi magát?

Ha ezek közül akár egy is ismerős, teljesen érthető! A bölcsőde kezdése nemcsak a kisgyereknek, hanem az egész családnak új helyzet. Ráadásul előre nehéz elképzelni, hogyan fog működni valami, amit eddig szinte mindig anya vagy apa oldott meg.

Összegyűjtöttük azt az 5 leggyakoribb kérdést, amit a bölcsődei beszoktatás előtt a legtöbbször hallunk a szülőktől – és néhány gyakorlati tanácsot is adunk az első hetekhez.

1. „Mi lesz, ha egész nap sír utánam?”

Talán ez a legnehezebb gondolat.

Az első napokban lehet sírás. A sírás azonban önmagában nem azt jelenti, hogy a gyermeknek rossz a bölcsődében. Az elválás nehéz lehet akkor is, ha utána néhány perccel már kíváncsian nézegeti a játékokat vagy elfogadja a kisgyermeknevelő vigasztalását.

A beszoktatás egyik legfontosabb része éppen az, hogy kialakuljon egy új biztonságos kapcsolat közte és a kisgyermeknevelő között.

Amit tehettek otthon, hogy könnyebb legyen:

Először is beszélgessetek sokat arról, hogy fog kinézni az első napja, milyen egy nap a bölcsiben, kihez fordulhat, ha bánata vagy öröme van. Mesélj neki a számára izgalmasnak tűnő dolgokról, a sok új játékról, az udvarról, a gondozókról. Ne ígérd azt, hogy nagyon jó lesz és ne kérd, hogy ne sírjon, és semmiképp ne próbáld észrevétlenül otthagyni.

Inkább legyen egy rövid, szeretetteljes és kiszámítható elköszönésetek:

„Most elmegyek, te itt maradsz játszani, és ebéd/uzsonna után jövök érted.”

Sokak számára válik be, ha egy elköszönési rítust alakítanak ki, ami után tudja a gyermek, hogy az elválás következik. A gyermek számára sokkal megnyugtatóbb egy biztosan betartott ígéret, mint egy hosszú, bizonytalan búcsú.

2. „De hogy fog ott elaludni? Itthon csak velem alszik!”

Ha lenne toplistánk a bölcsődekezdés előtti kérdésekből, valószínűleg ez lenne az első helyen.

„Csak mellettem alszik el.”„Még ringatni kell.”„Otthon teljes csend kell hozzá.”„Ebéd után biztosan nem fog elaludni.”

És aztán nagyon sokszor megtörténik az, amit a szülő néhány nappal korábban még elképzelhetetlennek tartott: a gyermek elalszik a bölcsődében.

A gyerekek ugyanis meglepően jól megtanulják, hogy különböző helyeken különböző szokások vannak. Nem feltétlenül ugyanazt az elalvási módot várják a bölcsődében, mint otthon.

Az elalvást segíti a jól kiszámítható napirend, a sok délelőtti élmény és mozgás, a többi pihenő gyermek látványa, az idővel megszokott kiságy és a kisgyermeknevelő jelenléte is. Nem kell tehát a bölcsőde előtt néhány héttel „leszoktatni” minden otthoni altatási szokásról.

Amit tehettek, hogy könnyebb legyen:

Mindenképpen mondd el a kisgyermeknevelőnek, hogyan alszik el otthon, mi nyugtatja meg, van-e kedvenc alvókája, cumija vagy más megszokott tárgya. Ezek az apró információk nagyon sokat segíthetnek.

3. „Mennyi idő alatt szokik be?”

Erre nincs egyetlen jó válasz. Van gyermek, aki néhány nap után magabiztosan indul befelé, másnak több hétre van szüksége. És olyan is előfordul, hogy az első néhány nap meglepően könnyű, majd később jön egy nehezebb időszak, amikor a gyermek már pontosan érti: anya most tényleg elmegy, és én itt maradok.

A beszoktatás nem verseny. Nem attól „ügyes” egy gyermek, hogy a harmadik napon már sírás nélkül marad ott.

Amit tehetsz, hogy könnyebb legyen:

Az első hetekben inkább ezt figyeld:

Meg tud-e nyugodni az elválás után? Elkezd-e játszani? Kapcsolódik-e a nevelőkhöz? Eszik, iszik, pihen? Otthon vannak-e nyugodt, jókedvű időszakai? Ezek sokkal többet mondanak arról, hogy halad a beszoktatás.

4. „Mikor menjek érte? Maradjon rögtön egész nap?”

Az első napokban általában nem az a cél, hogy minél tovább bent maradjon, hanem hogy jó élményeket gyűjtsön, fokozatosan ismerkedjen meg az új hellyel és a kisgyermeknevelőkkel.

A beszoktatás során a bent töltött idő lépésről lépésre növekszik. Először közösen ismerkedtek a környezettel, majd jöhetnek rövidebb különválások, később az étkezés, végül az alvás. Érdemes ebben hallgatni a már tapasztalt kisgyermeknevelőkre. Ők látják napközben azt is, amit szülőként az ajtóból nem láthatsz: mikor kezd felszabadultan játszani, hogyan fogadja a vigasztalást, mennyire fárad el.

És még valami: ha azt mondtad, ebéd után jössz, próbálj valóban akkor érkezni. A kiszámíthatóság az első hetek egyik legfontosabb kapaszkodója.

5. „Honnan tudom, hogy tényleg jól érzi magát?”

Nem feltétlenül abból, hogy reggel mosolyogva integet. Egy kisgyerek tiltakozhat az elválás ellen úgy is, hogy közben napközben már biztonságban érzi magát és jókat játszik. Inkább az összképet figyeld.

Jó jel, ha idővel egyre könnyebben megnyugszik, elfogadja a kisgyermeknevelő közelségét, kíváncsian felfedezi a környezetét, bekapcsolódik a játékba, és lassan kialakulnak a saját bölcsődei rutinjai.

És kérdezz bátran! Egy jó bölcsődében a szülő nem kellemetlenkedik azzal, hogy szeretné tudni, hogyan telt a gyermeke napja. A szülő és a kisgyermeknevelő ugyanannak a csapatnak a tagja.

+1 tanács: ne akarjatok mindent előre „begyakorolni”

Nem kell a bölcsőde kezdés előtt tökéletesen önállóan ennie, egyedül elaludnia vagy órákig anya nélkül maradnia. Sokkal többet segít, ha beszéltek arról, mi fog történni:

„Reggel elmegyünk a bölcsibe. Ott lesznek a gyerekek és a nevelők. Te játszol, eszel, pihensz, én pedig mindig visszajövök érted.”

Egyszerűen, nyugodtan, újra és újra.

A gyermeknek nem tökéletesen felkészültnek kell lennie a bölcsődére. Biztonságos környezetre, bizalomra van szüksége, olyan felnőttekre, akik segítenek neki belenőni ebbe az új helyzetbe.

Bölcsődekezdés előtt álltok Gyálon?

Ha most kerestek gyáli bölcsődét, vagy még csak gondolkodtok azon, milyen lenne gyermeketeknek egy kisebb, családias magán bölcsőde Gyálon, gyertek el hozzánk személyesen.

A Huncut Bölcsiben 8 fős csoportokban fogadjuk a gyerekeket, mert számunkra különösen fontos, hogy az első közösségi élményekhez jusson idő, türelem és személyes figyelem.

És nyugodtan hozzátok magatokkal az összes kérdéseteket – még azt is, amit talán butaságnak éreztek megkérdezni. Valószínűleg egy másik szülő már pontosan ugyanezt kérdezte előttetek. :)

Jelentkezéshez kattints ide: Jelentkezés